Blogarchívum

Az újságba terjedelmi okokból néhány írás olykor be sem kerül, vagy már néhány szó kihúzásától is elveszti stílusát. Itt cikkeim húzás nélkül, eredeti formában olvashatók. Több fotó a www.indafoto.hu/tibifoto képblogon található. Más újságban, nyomtatott kiadványban vagy internetes oldalon a beleegyezésem nélkül nem közölhetők! Mászáros Tibor tibifoto@t-online.hu mobil: 06-30/260-05-07 Tel.: 403-41-50 A képekre kettőt kattintva a képek megnőnek.

2011. július 13., szerda

Himnusz light, avagy a könnyített Himnusz

Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter körlevélben fordult az iskolákhoz azzal az ajánlással, hogy nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, és az ugyancsak erős nemzeti érzéseket hordozó Szózatot a jövőben a nemrég elkészített, könnyített változatban énekeljék az iskolai ünnepélyeken. A körlevél országos méretekben is megosztotta a közvéleményt.

Mészáros Tibor

Ha van valami, amit a nemzeti érzelmű magyar emberek érinthetetlennek gondolnak, az bizonyára a Himnusz. Csakhogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, a világ a mi születésünkkor kezdődött, és mindenből az az eredeti és hiteles, amit mi gyerekként megismertük. Ezt a hibát elkerülendő fordultam szakemberhez és Vikol Kálmánnak, a közismert zenepedagógusnak tettem fel a kérdést, egyetért-e azzal, hogy a könnyebb énekelhetőség kedvéért négy hanggal alacsonyabb fekvésből kezdődik az áthangszerelt Himnusz, és ugyanígy a Szózat is.
Vikol tanár úr először is leszögezte, a dallam egyáltalán nem változott, csak egy kvarttal mélyebbről indul. Mindenkit megnyugtathatunk, nem írták át a Himnuszt. Ez valóban segíthet a eléneklésében, hiszen az a rész, amelynek a ”…megbűnhődte már e nép…” a szövege, átlagember számára valóban magas, nehezen énekelhető. Ennek módosításával csak egyetérteni lehet, ettől a hatása még nem vész el. Ezért – folytatta Vikol Kálmán – mi, általános iskolás zenepedagógusok kerületi kollégáimmal általában eddig sem az eredeti esz dúr változatot énekeltettük a gyerekeinkkel, hanem a b dúros verziót. Réthelyi miniszter ezzel tehát nyitott kapukat dönget.
Az új változat azonban egy kicsit lassúbb, mint a régi. Ezzel már nem tudok egyetérteni. Nem csak azért, mert Kocsis Zoltán zongoraművész-karmester nem olyan régen fejtette ki, hogy célszerű lenne egy kicsit dinamikusabbá, pergőbb ritmusúvá tenni a Himnuszt, hanem azért is, mert az általános iskolás gyerekek is gyakran lassúnak, és unalmasnak, néha egyenesen gyászzenének érzik. Ne feledjük, ők már egy felgyorsult világ ritmusában élnek. Így ezt a magam részéről nem tartom szerencsésnek. Kisebb módosítások azért sem számítanak szentségtörésnek, mert a ma ismert változat bizony már jócskán eltér a valóban eredeti erkeli verziótól. Erkel ugyanis először férfikarra írta a dallamot, majd többféle változata is ismertté vált, végül még Trianon is hatással volt rá. Addig ugyanis Himnuszunkat kistestvérével, a Szózattal együtt pattogós, palotás ritmusban játszották, azon egyszerű oknál fogva, hogy Erkel így írta meg. Még táncoltak is rá. Azután a trianoni tragédiát követően nyerte el mai, mélabús, vészterhes hangulatát. Az akkori hangulathoz ez illett jobban. Napjaink legújabb verziója tehát már régen nem az őseredetinek, hanem a többször átírt változatnak a módosítása. Nem kell tehát indulatosan kezelni a kérdést – zárta a kis himnusztörténeti ismertetőt Vikol Kálmán.
Szinte szóról szóra ezt a véleményt erősítette meg a minap a TV1 riporterének válaszolva Kocsis Ferenc zenetörténész is, aki szerint az átlagos hallású honfitársaink talán észre sem veszik a különbséget.
A Himnuszt persze nem csak a mi időnkben érte kritika. Már Rákosi Mátyás is akart helyette egy újat komponáltatni Kodállyal, aki azonban röviden közölte vele, a Himnusz úgy jó, ahogy van. Mi azonban a szakemberek véleményét figyelembe véve hozzá tehetjük, iskolai ünnepségeken, civil rendezvényeken, ott, ahol nem profik adják elő, a könnyebben énekelhető változatnak is lehet létjogosultsága. A lényeg csak az, hogy ha felcsendül a hangja, ugyanazt a hazafias borzongást érezzük akkor is, ha b dúrban énekeljük, mintha a profiktól hallanánk esz dúrban.













Nincsenek megjegyzések:

Rendszeres olvasók